for english version click here
Odesszában nőtt fel a tenger mellett, ma Barcelonából küldi a világba a lemezeit. Fedo zenéjében barátok hangja, hétköznapi pillanatok és rengeteg játékosság lakik, a magyar közönséggel pedig évek óta külön története van: először a Juuz Records hívta el hozzánk, tavaly a MicrOasison tolt emlékezetes b2b szettet Silat Beksivel, július 18-án pedig a Fidull x Telum Open Airen áll újra budapesti pult mögé. Költözésről, hanggyűjtögetésről és egy napfelkeltéről is beszélgettünk, ahol az édesanyja táncolt mellette.
Tavaly a MicrOasison találkoztunk utoljára. Egy év távlatából mi az a kép vagy pillanat, ami elsőként beugrik arról a hétvégéről?
„A tájak, a hangulat, még a levegő illata is furcsán ismerős volt, és egy kicsit hazahozott.”
Nagyon szép emlékeket őrzök a tavalyi fesztiválról. Az egyik első dolog, ami beugrott, az volt, mennyire emlékeztet a magyar táj Ukrajnára. A tájak, a hangulat, még a levegő illata is furcsán ismerős volt, és egy kicsit hazahozott. A fesztivál technikailag most is kiváló volt, ezt előadóként nagyon értékelem. És persze jó volt látni a sok barátot, akiket az évek alatt a zenén keresztül szereztünk.
Silat Beksivel régre nyúlik a barátságotok, és az élet úgy hozta, hogy ma már ugyanabban a városban, Barcelonában éltek. Hogyan formált titeket, hogy Odesszától idáig együtt mozogtatok? És mennyire vagytok jelen egymás mindennapjaiban meg zenéjében?
A barátságunk Silat Beksivel úgy hét-nyolc éve kezdődött. Lehet, hogy ez nem tűnik soknak, de nagyon fontos éveket éltünk át együtt. Mindketten Odesszában nőttünk fel, egy tengerparti városban, és ezek az emlékek örökre összekötnek minket. Ő költözött előbb Barcelonába, én később követtem, mert közel akartam lenni a barátaimhoz. Idővel sok közeli ukrán barátunk is itt telepedett le, így felépítettük a saját kis közösségünket. Manapság gyakran találkozunk, a zenén keresztül és egyszerűen barátokként is.
Az új EP-iden spanyol címek tűnnek fel: Sagrada, No Mañana, Bessame mucho. Beszivárog Barcelona a zenédbe? Kíváncsi vagyok, mit adott eddig neked a város hangban és hétköznapokban.
Igen, Spanyolország egyértelműen hatott rám. Ha az ember egy ilyen gyönyörű helyen él, más mentalitással és életmóddal körülvéve, az természetes módon megváltoztatja. Imádom a spanyol nyelv hangzását, ezért bukkan fel néha a trackcímeimben is, mint a Sagrada vagy a No Mañana. Még az Instagram-nevem is Fedo Musicról Fedo Musicára változott. Barcelona a második otthonom, és Odesszára emlékeztet, csak sokkal nagyobb léptékben. A hangzásom itt sokat fejlődött, főleg azért, mert rengeteg időt tölthettem stúdióban.
Aki végighallgatja a kiadásaidat, egy csomó emberrel találkozik: Margóval Odesszából, egy ibizai jujutsu edzéssel, Mary Lim életbölcsességeivel. Hogyan kerülnek ezek a hangok a trackjeidbe? Gyűjtöd őket, vagy inkább ők találnak meg téged?
„Csak sétálok az életben és gyűjtöm őket, mint az érett almát a fáról.”
Ezek mind nagyon természetesen történnek. Minden sample-nek megvan a maga története. Néha az elejétől részese vagyok, néha egyszerűen meghallok valamit, ami megihlet. Azt hiszem, egyszerűen kíváncsi fülem van. Felfigyelek hangokra, zajokra, apró pillanatokra, amikben van valami. Nem igazán keresem őket, valahogy ők találnak meg engem. Csak sétálok az életben és gyűjtöm őket, mint az érett almát a fáról.
Van egy pont, ahol a magyar sztorid elkezdődött: a Juuz Records első meghívása. Azóta lemezen is ott a neved náluk, és az ismerős, baráti arcok évről évre gyűlnek. Milyen volt kívülről érkezni, és milyen most úgy jönni, hogy szinte hazajársz?
A találkozás a Juuzzal nagyon pozitív pillanat volt számomra. Megismertetett egy színtérrel, ami tényleg inspirált, és a kiadónak készített zenék a hangzásomra is hatottak. Ahányszor visszajövök Magyarországra, egyre ismerősebb az egész. Régi barátokkal találkozom, új embereket ismerek meg, és már nem érzem magam kívülállónak. Olyan, mintha ismerős emberekhez térnék vissza.
DJ-ként és producerként is aktív vagy. Másképp gondolkodsz a zenéről, amikor egy szettet építesz fel, mint amikor a stúdióban egy saját tracket készítesz?
Nálam a DJ-zés és a producerkedés is tele van improvizációval. Szeretek mindent nyitva hagyni, majdnem mint egy jam session. De néha az egyik oldal az útjába áll a másiknak. Amikor zenét írok, azon kapom magam, hogy DJ-fejjel gondolkodom, és azt képzelem el, hol működne a track legjobban egy szettben. Ez néha segít, néha viszont csak hagyni akarom folyni a zenét, mindenféle elvárás nélkül. Ilyenkor születnek a legőszintébb ötletek.
Utoljára mikor táncoltál végig egy bulit úgy, hogy aznap te nem álltál a pult mögött? Sok DJ-nél észrevétlenül elvész a közönség-oldali élmény, nálad megvan még?
Mióta a zene a szakmám lett, ritkán élek meg bulikat vendégként. De ezt a szeretetet sosem veszítettem el. Ma is élvezem, amikor a terem legjobban szóló pontján állok, figyelmesen hallgatom a zenét, és hagyom, hogy inspiráljon. Ha Silat Beksi játszik, szívesen elmegyek csak azért, hogy élvezzem a szettjét. És amikor én lépek fel, szeretek korán érkezni, hogy halljam a többi előadót is.
Az éjszaka utolsó trackje külön műfaj. Hogyan választod ki, és van olyan zárásod, amire máig emlékszel?
Őszintén szólva annyi zárótrack volt az évek alatt, hogy már nem számolom. Nem is nagyon emlékszem rájuk. Nálam ez sosem egy konkrét lemezről szól. Arról szól, milyen érzéssel mennek haza az emberek. Minden éjszaka a saját történetét meséli.
Ha egy Fedo playlistet kellene összeraknod három saját trackből egy olyan embernek, aki még sosem hallott tőled semmit, mi kerülne bele? És mit mondanál el vele magadról?
„Van egy kiadatlan trackem, aminek nagyon különleges helye van a szívemben, és talán egyszer eljön az idő, amikor az emberek is hallhatják.”
Ez nehéz kérdés, mert a mai napig nagyon kritikus vagyok a saját zenémmel. Igazából élvezem nézni, ahogy a kiadók választanak trackeket egy nagyobb válogatásból, mert gyakran olyan összefüggéseket hallanak meg, amiket én magamtól észre sem vennék. Szóval csak hármat kiválasztani nehéz. Van viszont egy kiadatlan trackem, aminek nagyon különleges helye van a szívemben, és talán egyszer eljön az idő, amikor az emberek is hallhatják.
DJ-ként rengeteg buli, arc és hajnal megy át az emberen az évek alatt. Van olyan pillanat a pult mögül, amit ha lehetne, bekereteznél? Mesélj róla, hol volt, mi szólt, mitől lett örök.
Ha az összes bulit, napfelkeltét és arcot, amit láttam, egyetlen filmmé tudnám összerakni, azt hiszem, gyönyörű film lenne. De ha csak egyetlen emléket kellene bekereteznem, az egy napfelkelte lenne, amikor anyukám táncolt mellettem. A barátaim vettek körül minket, mindenki mosolygott, és emlékszem, abban a pillanatban igazán boldognak éreztem magam.
„Ha csak egyetlen emléket kellene bekereteznem, az egy napfelkelte lenne, amikor anyukám táncolt mellettem.”
A zenédben mindig ott volt a személyesség és a játékosság, miközben a minimal körülötted egyre populárisabb, tömegbarátabb hangzás felé fordul. Te hol találod meg magad ebben a változásban? Mondd el őszintén, mit gondolsz: jót tesz ez a színtérnek, vagy elveszik közben valami fontos?
Igyekszem nem trendek alapján meghatározni magam. Őszintén szólva alig hallgatok új zenét, mert szeretem megőrizni a saját látásmódomat. Értem, miért változik a színtér: minden generációnak megvan a maga energiája, és a mai fiatal előadók természetes módon formálják a mostani hangzást. De a minimalt nem féltem. Számomra időtlen. Itt volt előttünk, itt van most, és mindig itt is lesz. Én inkább arra koncentrálok, hogy olyan zenét csináljak, amit őszintének érzek.
Fedo zenéi a Bandcampen érhetők el, friss híreiért az Instagramján érdemes követni.
Köszönjük a válaszokat, Fedo, találkozunk július 18-án!
Fidull x Telum Open Air
2026. július 18. | SPOTX, Budapest
Fedo mellett a Telum alapítója, Lee Clement és Triptil is a pult mögé áll.